Bibliai tájak titkai: Safed(Cfát), a kabbala fővárosa
A galileai hegyek és dombok között szerényen húzódik meg egy csodálatos, mondhatni mesés kisváros, mint valami ékszerdoboz: kék-fehér színre festett zsinagógák, tanházak és sírboltok közé ékelve, mintha a múlt egy darabja elevenednék föl bennük. Ez Cfát, vagy ahogy angolosan írják, Safed, a kabbala örök fővárosa.
A bibliai és a talmudi korból itt csupán ”néma leletek”, cserepek, csontok, ételmaradékok, sírboltok és épületek töredékei maradtak ránk. És persze, a különös, szinte hihetetlen helyi legendák. Az egyik szerint itt volt Ádám és Éva barlangja, egy másik pedig úgy tartja, hogy itt temették el Hósea (Ózeás) prófétát, akinek holttestét egy teve hozta el ide magától, kísérő nélkül. . .
Mindmáig fel szokták keresni azt a barlangot, ahol Simonék rejtőztek. Előtte egy szentjánoskenyérfa áll, ez táplálta oly hosszú időn át az üldözötteket. A legenda úgy
tartja, hogy Bar Joháj itt, a barlang sötétjében írta meg a „Ragyogás könyvét”, a Zóhárt. Azóta mindenki, akit a kabbala érdekel és vonz, kötelességének tartja, hogy itt rója le tiszteletét, s hogy a hely atmoszféráját magába szívja. Simon halálozási évfordulóján, a kora nyári ijár hónap 18-án (lág baómer napján) mindmáig nagy ünnepséget tartanak Méronban, amelyre az ország legtávolabbi pontjáról is számos hívő érkezik. A kabbalisták a halált nem szomorúságként élik meg, ezért ennek az ünnepnek a neve Hilulá di-Bar Joháj, vagyis „Bar Joháj menyegzője”. Gyalogtúra versenyt szokás ilyenkor tartani, valamint a három éves kisfiúk haját is itt vágják le először, ünnepélyesen, és a sok apró hajfonatból tábortüzet gyújtanak.
Cfát városában ma is sok magyar származású zsidó él, de így volt ez már a középkor végén. A mohácsi vész után, 1526-ban ugyanis a győztes török Szulejmán szultán hajóra ültette a budai zsidókat, és elvitte őket a birodalom különböző városaiba. A legtöbben
Isztambulban és a mai bulgáriai Vidinben települtek le, ők jórészt, Buda eleste után (1541 nyarán) azonnal visszaköltöztek a városba. Ám sokan érkeztek a messzi Szentföldre, elsősorban a galileai Cfátba. A konstantinápolyi (isztambuli) állami levéltár egyik török nyelvű, 1555/56-os összeírásából kiderül például, hogy Cfát városában, ebben az időben, még mindig 12 magyar zsidó család élt. Ők tehát nem költöztek vissza Budára, hanem inkább Izrael földjén maradtak.
1564-ben a városban már 15 „magyar” családot találunk. 1619-ben a budaiak itt jesivát is alapítottak, illetve szegényeket támogató alapot szerveztek egy budai származású zsidó, Noah pénzén. A cfáti zsidók komoly magyar kapcsolatát bizonyítja az a tény, hogy a jeruzsálemi Pinhász korabeli leírása szerint 1617-ben a cfáti askenázi hitközség 9 külföldi közösséggel, köztük a budaival állt rendszeres levelező viszonyban.
Így talán nem véletlen, hogy 1986-ban éppen itt, Cfátban hozták létre, egy szép régi épületben,
a Magyar Zsidóság Múzeumát. A ma már komoly gyűjteménnyel rendelkező múzeum megvalósulásában a helybeli Lusztig Józsefnek és Galili-Gemeiner Ervinnek volt oroszlánrésze. A közelmúltban elhunyt Galili-Gemeiner könyvet is írt a kabbala fővárosáról, történetéről és látnivalóiról.
|
